Brüsszel 09. 03. 15.

Antwerpen 09. 03. 14.

Már erősen itt volt az ideje kimozdulnom Gentből. Pénteken strucclovagló edzésemről hazafelé jövet összefutottam Ervinnel, és ha már így alakult, másnap Antwerpen felé vettük az irányt, ahol újabb ismerősökbe botlottunk. Zsófival és Iwannal létszámuk már négy főre bővült, ami már turisztikai csoportnak minősül az én szememben, ezért jobbnak láttuk, ha helyi idegenvezetőt is kerítünk, tekintve, hogy a legjobb kocsmák mindig rejtett kis mellékutcákban lapulnak meg. Iwan, a világ minden szegletére kiterjedő, kapcsolatainak köszönhetően Samuel állt a csapat élére, aki a város őslakosait megszégyenítő ismeretéről tett tanúbizonyságot annak nevezetességeit illetően.

Íme tehát néhány kép magyar turisztikai csoportosulásunk antwerpeni kalandjairól.

K.A.S.K.

http://www.youtube.com/watch?v=gj31zbFESNU&feature=related

rohanzazidő...

Gyorsan múlik az idő errefelé, és post-olásra ne maradt, de kárpótlásul, íme, néhány kép a múlt hétről.

Néhány kép a városról

Rövid beszámoló az első hétről

20 órányi kellemes buszozás után, Február 7.-én dél előtt pár perccel érkeztem Gentbe. A csomagom nagy részét a Sint-Pieters pályaudvaron hagytam, és elindultam bóklászni a városban. Volt néhány szabad órám, mivel szombatonként, csak este héttől vannak a kollégium portáján, és csak ilyenkor lehet bejelentkezni. Így hát miután eltöltöttem néhány órát a helyi szépművészeti múzeumban este 7-kor egy kevés papírmunkát követően, beköltöztem a koliba. Sikerült pillanatok alatt egy házibuliba induló csoporthoz verődnöm, akikkel néhány Erasmusos lengyel, és cseh diák albérlete felé vettük az irányt. Lengyel vodka, cseh pálinka meg persze helyi sör gondoskodott arról, hogy az ismerkedés folyamata akadálymentes legyen. Dán és szlovák kollégák társaságába 5 óra körül értünk vissza a kollégiumhoz, taxival, mert még egyikünk sem ismerte ki magát a városban, és képtelenek lettünk volna visszatalálni a szállásra gyalog. Vasárnap 14:30-kor ébredtem, de a nap hátralevő részét is félálomban töltöttem, hogy kiheverjem az szombati és azt megelőző buszon töltött éjszaka fáradalmait.

Hétfőn ellátogattam az egyetem központi épületébe, a nemzetközi irodába. Kaptam welcome táskát, sok szép prospektussal, helyi sim kártyát, meg térképet, amin elmagyarázták merre van az animáció szak épülete, meg a többi iroda, amit még ilyen-olyan okból nem árt meglátogatnom. Délután sikerült is eljutnom az animációs részleghez. Gyalogutam az belvároson keresztül vezetett, s nem messze a váron túl megtaláltam az animációsok székhelyét, amit a nemzetközi irodában úgy jellemeztek, hogy csúnya öreg épület, sok-sok sötét folyosóval, ami rég felújításra vár, de az nem fog bekövetkezni, mert jövőre átköltöznek a főépület egyik szépen felújított, tágas és világos szárnyába. Igaz, ami igaz, az épület ütött kopott, de ettől valahogy otthonosnak is tűnt, amolyan magyar művészeti felsőoktatási intézet hangulata van, ezúttal fura pozitív értelemben. Itt szerencsém volt megismerkedni Luc Degryse-vel, aki egy izmos „Jó napóót kíívánokkkal!” köszöntött, majd kiváló magyarsággal folytatta tovább beszélgetésünket, tudniillik anno a 80-as években Kecskeméten dolgozott „szegény”, és ebből kifolyólag magyar felesége van. Így konzultálhatok magyarul, ami tök jó érzés, a sok angol gagyogás után.

A hét nagy részét, irodák közti jövésmenés töltötte ki, a tanrend intézése, diákigazolvány, szállás fizetése stb.. Órán igazából még nem is voltam, leszámítva, hogy Luc kiadta a félévi feladatot, ami szabad témájú kisfilm készítése lesz. Pénteken lett volna after effects kurzus, de „érdekes” módon a tanár nem volt sehol, így elmaradt. A hét elején még mindig mindenhova rohantam, mert azt hallottam, hogy a belgák roppant precíz és pontos emberek, de hamar rájöttem, hogy amennyiben így is van, az animáció szak képezi a kivételt. Csütörtökön kisebb idegenvezetésben részesültem a szak rendszergazdája által, aki elég alapos ember, majdnem minden gépnek személyesen bemutatott. De a géppark terén sok irigykedni valónk nincs, attól eltekintve, hogy scannerük, meg line test felszerelésük jóval több van mint a mome-én.
Pénteken tartottunk még egy kis ismerkedős estét a koliban, ahol egy francia sráccal jól elhatároztuk, hogy hétvégén majd várost nézünk ezerrel, amiből persze, nem sok minden lett. Szombaton délelőtt persze mindenki aludt, a délutánt meg mosodában töltöttük.

Fotókat heti egyszer-kétszer biztos fogok felrakni, de írnivalóm nagyon nincs, ha valaki mégis nagyon szeretne hallani felőlem, akkor próbálkozzon esténként Messengeren.